Fáj, hogy nekem nem fáj semmi,
Nem tanítottak meg szeretni.
Néhány napja, komoly rémálmok gyötörnek. Pontosabban, nem is néhány napja: Évek óta már, de néhány napja vissza-vissza térnek. Az álmaim borzasztó valósághűek, igazi, létező helyszíneken játszódnak. Olyan helyeken ahova életem egy-egy meghatározó élménye köt. Maga a cselekémény az álmaimban nagyjából mindig ugyanaz. A pusztítás. Embereket ölök vagy engem próbálnak megölni. Az éjjel már elaludni sem mertem. Kihasználva hát a saját démonjaimtól való betojtságomat kicsit bele gondoltam jobban az alvási szakaszban megélt eseményeimbe. Arra jöttem rá, hogy a szereplők mindkét esetben ugyanazok. Ugyanazok vadásznak rám, akiket a következő 2 naponta ismétlődő álmaimban gyilkolászok. Az arcok nem kivehetőek teljesen. Nőkről van szó. Kivétel nélkül mindegyik 40 körüli, átlagos alkatú rövid hajú női alak. Asszociálhatnék ezekből arra is, hogy az anyám megtestesülései ezek, de ennyire direkt biztos nincs még egy álom sem. Bár, ki tudja... Van egy nagyon kedves barátom: Róbert. Álomkutatóként dolgozik a magatartáskutató intézetben. Vele annak idején, sokat beszélgettünk erről. Bizarr mód Vele is úgy ismerkedtünk meg, hogy előző munkahelyemen (egy játékteremben) non-stop a Terminator 2 nevű kyborg gyilkolászós játékon lógott s mindig mikor 3-4 órányi játék után elment haza a gépen a Thank you for playing! felirat villogott miközben a masina tökéletesen lefagyott. Na szóval, miután megismerkedtünk jobban és kiderült, hogy szintén pszichológiából sikerült doktori címhez juttnia attól fogva gyakrabbak voltak a játékgép kiakasztásai. Élő példája annak, hogy még egy értelmes-felnőtt embernek is lehet gyermeki hobbija. Na vissza az álmaimhoz. Azt is megfigyeltem, hogy míg az én ölési módszerem gyors "kíméletes" tiszta (golyó a fejbe) addig az "ellenségek" miután véget ért az üldözés és elkaptak nem pusztán megölni próbálnak: Halálra akarnak kínozni. Az éjjel például azt álmodtam, hogy egy székbe kötözve előbb az egyik, majd a másik karomat fúrják át: fúrógéppel. Ordítok a fájdalomtól, de az ő vihogásuk hangosabb. Senki sem hall, még én sem önmagamat. A fájdalom erős, az élmény annyira valóságos, hogy érzem a saját vérem hőmérségletét is. Erre minden valamire való normális ember azt mondaná: Menj pszichológushoz! vagy, hogy ne is foglalkozzak vele: Majd elmúlik! Olyan 15 éve várom ezt a majd elmúlik pillanatot. Dugóba kerülhetett vagy lekéste a csatlakozást mert elég régóta késik. Még nem tudom mit, de érzem, hogy tennem kell valamit, mert ez szép lassan meg fogja mérgezni a hétköznapjaimat is. Pont ahogy az álmok kezdetétől. Ami a legjobban megijeszt, hogy nem az fáj, hogy embert ölök, nem az fáj, hogy megkínoznak...az inkább, hogy legbelül tudom: Képes lennék ilyesmire. Szociopata vagyok. S én örülnék a legjobban, ha ezt most csak amolyan szerzői hatásvadász sarkításnak szánhatnám. Sajnos ez nem az. Már több alkalommal is megdöbbenve tapasztaltam önmagam kapcsán, hogy egy-egy szituációban tökéletesen eltünnik az emberi tényező. Nem tekintem értéknek a velem vitázó élőlényt. Feladatnak tekintem. Feladatnak ami a céljaim és köztem áll, amit ki kell iktatnom ahhoz, hogy eljuthassak ahova akarok. Sosem mérlegelek ebből a szempontból. Nincsenek félelmek az esetleges következményektől, nincs visszatartó erő, nincs vesztenivaló: Nincs megbánás.
Felfal belül ez a tomboló állat,
Tort ül rajtam az önsajnálat.
Arra is többen figyelmeztettek már az olvasóim közül, hogy vagy ne legyek ennyire őszinte, vagy bizonyos dolgokról inkább ne írjak ide. Mert, ha bármi is történne bármelyik emberrel akiről itt rosszat írtam, akkor automatikusan én lennék az elsőszámú gyanúsított mivel az írásaimat lazán fel lehet használni ellenem. Ez sem érdekel. Bárki előtt vállalom a kimondott, leírt szavaimért a felelősséget. Legyen az ember, bíróság, Isten. A sors fintora, hogy a diploma munkámat pont egy tökéletes szociopata viselkedéséről írtam az azóta is nálunk vendégeskedő Magda Marinkóról. A szerb bérgyilkos elképesztő részletességgel fejtette ki, hogy miért jó hivatásos halálként élni. Miután kiírtott egy családot elment és megvacsorázott, húzott egy vízszintes vonalat a noteszében majd a következő oldalra írt adatokat kezdte tanulmányozni. Kb. ennyit jelentett számára 2 nő egy egy férfi élete. Hivatalosan nyolc ember haláláról tudott vele kapcsolatban az igazságszolgáltatás. Ebből mindössze hármat voltak képesek rá bizonyítani. Nem sokat beszélgettünk...egy vastag plexi fal választott el Tőle...de a gyomrom felkavarodott az egésztől. Nem csak ahogy viccelődött az áldozatai utolsó másodperceiről hanem, hogy úgy viselkedett mintha a nappaliban sztorizgatna. A megbánás legcsekélyebb jelét sem mutatta és megmondta: Ha kikerül ugyanezt fogja csinálni hiszen csak ehhez ért. Nos...Magda Marinko 2019. január 28.-án szabadul.
* * *
Kicsit elképedtem azon, hogy még akár arra is meg van az esély, hogy egyszer az Ő sorsára jussak. Az ilyen "emberek" jelentik a legnagyobb veszélyt a társadalomra és ez a kórkép kecsegtet a legkisebb eséllyel a gyógyulásra. Ráadásul a szociopátiás beteg legtöbbszőr nem elvetemült külsejű, riasztó megjelenésű. Sőt: a szociopatákra leginkább a jó intellektus és a kellemes megjelenés jellemző. Legnagyobb problémájuk, hogy nem tudják magukat különféle helyzetekbe beleélni mert azt vagy önbecsapásnak gondolják vagy pedig eredendően képtelenek ilyesféle aktusra. A többi ember érzéseink tökéletes figyelmen kívűl hagyása és a megbánás vagy a bűntudat teljes hiánya fedezhető fel a viselkedésükben. A szociopaták érzelmektől függetlenül, mindig ugyanazon a teljesítőképességi szinten vannak, miközben a normális embereknél érzelmi terhelésre a teljesítmény csökken. És talán ez az egyetlen tünet amivel nem rendelkezem. Egyenlőre... Persze, azt sem szabad elfelejteni, hogy semmi sem történik véletlenül. Például senki nem születik sorozatgyilkosnak. Azzá teszi valami, vagy valaki. Ha ez a kiváltó ok beazonosítható, és a kiváltó okot a leggyakrabban előforduló brutális-aberrált szülők okoznák legalább annyira súlyos ítélet járna Nekik is, mint az elkövetőnek! A sorozatgyilkos szociopaták is emberek valahol legbelül ugyanis. Csak már nem érdekli őket. Nincs bennük erkölcsi tartás a társadalommal szemben, mivel az magukra hagyta amikor Ő a legjobban szenvedett. Mondjuk épp a szülői terrortól. Ted Bundy mondta egyszer: "Mit számít eggyel kevesebb ember a Földön?! ... Érzed, ahogy az utolsó lélegzet elhagyja a testüket. A szemükbe nézel. Ebben a szituációban az ember Istennek érzi magát!" Ted Bundy 36 nőt ölt meg. Kivégezték. Aztán van itt egy John Wayne Gacy nevű rendőr végzettségű úr. Az úr éveken keresztül dolgozott egy kisváros bohócaként nagyobb ünnepségeken. Sőt: tehetősebb családok hazhoz is hívták. Mindenki szerette. Életét 2003-ban meg is filmesítették Gacy címmel. A főhöst egy bizonyos Mark Holton nevű színész formálta meg. John Wayne Gacy homoszexuális volt. 33 fiót erőszakolt, kínzott majd különös kegyetlenséggel ölt meg. A testeket a háza pincéjében és a közeli tóban rejtette el. Halálra ítélték. 14 évet töltött halálsoron. A halálos ítéletének végrehajtását várva alkotott. Festegetett. A képei témája leggyakrabban önmaga volt Pogo bohócként. Egyik utolsó interjújában a következőket mondta: Tizenegyegy keményfedeles, harmincegy puhakötésű könyv, két színdarab, egy mozifilm, és több mint, ötezer újságcikk foglalkozik velem...én már elértem amit maga sosem fog" Az ellene folytatott eljárás és a börtönévek alatt sem, soha egy pillanatig sem vallotta magát bűnösnek: " Az egyetlen amiben bűnös vagyok, hogy engedély nélküli temetőt üzemeltettem!" 1994. május 21.-én végezték ki méreginjekció által. Az utolsó szavai a következők voltak: "Nyaljátok ki a seggem!"
* * *
Aztán van még itt pár érdekesebb és elborzasztóbb eset, amit még a Hetedig című film írója is megirígyelhetne. Ezeket a sorsokat ugyanis az élet és nem egy nyereségvadász forgatókönyvíró írta.
A legfiatalabb
Négy embert ölt meg különös kegyetlenséggel elmondása szerint: "próbaként" mindössze 17 éves Cayetano Santos Godino. 1896 október 31.-én született Buenos Airesben. Fiatal korára való tekintettel nem börtönbe hanem, javító intézetbe zárták. Ott sem hazudtolta meg magát: Hét társát próbálta megölni, majd az akciója sikertelensége után rájuk gyújtotta a házat. A javítóból 1923 március 28.-án szállították át a börtönbe ahol 1944-ben bekövetkezett haláláig élt. Róla mintázták a híres Parfüm című film főszereplőjének karakterét...
A legidőssebb
Már 60 éves volt H.H.Holmes mikor elkezdett csinos szőke hosszú hajú nőket gyilkolni. Azt máig nem tudja senki, hogy tudott egy vézna és szépnek még nagy jóindulattal sem mondható bajszos öregember gyönyörű szőke nőket felcsábítani magához. Azt viszont igen, hogy minimum 100 nőt ölt meg. Ebből 27-et ismert el. Úgy bukott le, hogy a házban ahol lakott eldugult mindenki lefolyólya az általa WC-n lehúzott emberi maradványoktól. A lakását kínzókamrának rendezte be. Moyamensing börtönbe zárták majd az épület melletti üres telken végezték ki.
A legkülönösebb
A legbizarrabb
Armin Meiwes egy középkorú számítógépes szakember. Esete a mai napig is nagy vitákat kelt az igazságszolgáltatás berkein belül. Meiwes az internetet feladott egy partnerkereső hirdetést melyben leírta, hogy egy normál testfelépítésű férfit keres, aki beleegyezik, hogy megölje és megegye. Az alapból és bizarr és hihetetlen szövegű hirdetésre több, mint 200 férfi jelentkezett. Meiwes közülük egy Brandes nevű huszonéves fiatal fiút választott ki. Találkoztak majd felmentek Meiwes rotterdami lakásába ahol Brandes megkérte, hogy vágja le a péniszét. Meiwes végül megtette, majd együtt elfogyasztották. Kis idő elteltével leszúrta Brandest majd feldarabolta a testét. Testrészeit hűtőbe tette, hogy később elfogyaszthassa. A történetet mindvégig rögzítette a videó kamerájával, hogy később gyönyörködhessen benne. Ez a hobbi valószínűleg folytatódott volna, ha Brandes egyik barátja nem figyel fel újra az internetes chatszobában hirdető férfire és nem jelenti a rendőrségen. Meiwes semmit nem tagadott: „Brandes önszántából jött fel hozzám, hogy véget vessen az életének…számára ez szép halál volt” Mivel azonban a német törvényekben a kannibalizmus nem szerepel, mint bűncselekmény így Meiwest csupán súlyos testi sértésért tudták 8 évre börtönbe zárni ahonnan jó magaviselet miatt 2 éven belül szabadulhat. Issei Segawa hasonlóan elmeháborodott szociopata. Egyetemet végzett. Az egyetemen ismerkedett meg a gyönyörű Renee Harteveltel. A 25 éves nőt kezdettől fogva csodálta. Majd egyszer minden bátorságát összeszedve megkérte, hogy menjen fel hozzá és olvasson Neki verseket, hogy Ő ezt magnóra rögzíthesse. A hölgy eleget tett a kérésnek. Segawa japán szokásokhoz híven a padlóra ültette majd teával kínálta amibe whiskey volt keverve. Megvárta, míg az alkohol hatást gyakorol a nőre majd szerelmet vallott és elmondta, hogy szeretkezni szeretne a lánnyal. A lány visszautasította. Ekkor hátulról fejbe lőtte Segawa a lányt. Majd levetkőztette, megfürdette, levágta a melleit amiket elfogyasztott. Ezt a cselekményt még hetekig folytatta miközben a lány hangját hallgatta a magnóból. Pár nap múlva már kellemetlen szagokat árasztott a tetem amit a hálószobájában tartott az ágyában. Ekkor érezte, hogy „elvesztette” Renee-t. A testet feldarabolta és a maradványokkal együtt egy nagy táskába pakolta. Mindez annyira felizgatta, hogy többször kielégítette magát. Majd egy parkban próbálta elrejteni a táskát. Meglátták azonban. Megijedt és elmenekült a táskát maga mögött hagyva. A járókelők felfedezték, hogy mi van a táskában és hívták a rendőrséget. Segawa haza rohant és jóízűen elfogyasztotta a még hűtőjében tárolt belső szerveket. Majd várta a rendőröket. 2 nap múlva el is találtak hozzá. Beengedte őket, megmutatta a hűtőjét majd szépen részletesen elmesélt nekik mindent. A bíró eltekintett a további tárgyalásoktól mivel Segawa annyira részletes vallomást tett. Viszont az ország törvényeiben szintén nem szerepelt a kannibalizmus a bűncselekmények között, így Segawa egy elmegyógyintézetben került elhelyezésre ahonnan mindössze 18 hónap után a befolyásos szülők nyomására ki is engedték. Issei Segawa azóta is itt él köztünk és bizarr mód: Sztárt csinált belőle a média! Szerepelt több japán pornófilmben, saját TV show-ja van, írt négy regényt és a honlapja az egyik leglátogatottabb japán website.
A legbrutálisabb
A legbrutálisabb mind közül talán Ed Gein akinek tetteit talán sosem fogja elfelejteni a világ. Nem csak azért mert a világon a legtöbb horror film az Ő életét dolgozta fel eddig hanem, azért is mert a tettei szinte felfoghatatlanok. Magam is sokáig hittem, hogy ilyesmi csak beteg forgatókönyvírók fejében születhet, de aztán pár éve szembesültem azzal, hogy az igazság sokkal sokkolóbb tud lenni, mint egy hatásvadász forgatókönyvíró. Gein mindig is vonzódott az anatómiához. Arról álmodozott, hogy orvos vagy boncmester lesz egyszer. Mindegy melyik, csak az emberi anatómiához legyen köze. Különös érdeklődve olvasta az újságok gyászrovatát. Egyszer aztán mikor arról olvasott, hogy egy fiatal nőt temettek a közeli temetőbe kilopózott a temetőbe és kiásta a testet. Haza vitte és sajátos orvosinak hitt kísérleteket végzett rajta. Majd mikor megunta a testet használati tárgyakká alakította. A koponyából levesestál a többi csontból pedig különféle használati tárgy készült. Tíz éven keresztül csinálta ezt. Mindig olvasta az újságot és a legfrissebb testeket ellopta. Az ok egyszerű volt: Nő akart lenni. Elszántan tanulmányozta a női test felépítését. Meggyőződése volt, hogy elég tudás birtokában nővé tudja majd operálni saját magát. 10 év után már nem elégítette ki tudásszomját a halott nők boncolgatása ezért elhatározta, hogy élő emberen folytatja további kísérleteit. Az első áldozata egy 51 éves elvált kocsmárosné volt. Megvárta a zárórát majd egy 32-es kaliberű pisztollyal fejbe lőtte az áldozatot. A tetemet a teherautójával el magához 6 mérföldnyire. Ebben az évben még 2 nőt ölt meg hasonló körülmények között. Azon bukott le, hogy az utolsó áldozata egy boltos volt és a testel együtt elhozta a kasszát is. Az akkor még csak rablás miatt nyomozást folytató rendőr emlékezett rá, hogy Gein nagyon gyakran járt az áldozat üzletébe. Felkereste hát, hogy kihallgassa. Megkeresték és őrízetbe vették mivel semmi hihető alibit nem tudott szolgáltatni az esett időpontjáról. Majd visszamentek Gein házához. A horror itt veszi kezdetét. Mivel a házban nem volt elektromosság a sheriff egy fáklyával világította meg a szobát. Először egy meztelen holttestet találtak, ami fejjel lefelé a lábainál fogva volt felakasztva. A lábai szélesen ki voltak nyitva és egy hosszú vágás volt a toroktól egészen a nemi szervéig. Ám a torok és a fej hiányzott. A nemi szerv és a végbélnyílás szintén hiányzott. A holttestből minden belső szervet eltávolítottak. A házban nagy volt a rendetlenség, úgy tűnt mintha évekig nem takarítottak volna, nagy kupacokban ált a szemét mindenütt. A rendőrök találtak: 2 lábszárcsontot; 4 emberi orrot; kb. egy literes dobozt, ami tam-tam dobbá lett átalakítva (a tetejére és az aljára bőrt feszítettek); 9 halotti maszkot (a jól tartósított női arcokból); 10 darab női fejet, aminek a tete szemöldök felettle lett fűrészelve; karkötőket, pénztárcát, késtartót, lábszárvédőt lámpaernyőt, inget, amit emberi bőrből készítettek; 4 széket aminek a huzata szintén emberi bőrből készült; egy cipő dobozt amiben 9 sózott szeméremtest volt (az anyjáé be volt ezüstözve); felakasztott emberi fejet; számos lekicsinyített fejet; 2 koponyát az ágylábán; Ed nőruháját, ami emberi bőrből készült és maszkkal valamint mellekkel volt kiegészítve; Bernice Worden szíve a sütőben egy serpenyőben; és végül a hűtő, amely tele volt mindenféle emberi belső szervekkel. Geint pszichátriai megfigyelés alá helyezték és kóros elmeállapotúnak minősítették. A cselekményeinek okát az apja alkoholizmusával és az anya a külvilágtól való teljes elzárásával magyarázták. Végig tagadta a kannibalizmust, a nekrofíliát és a gyilkosságokat. Egyedül a sírrablást ismerte el. 1984 július 26.-án halt meg szívinfarktusban a Mendotai Elmegyógyintézetben. Róla mintázták a Bárányok Hallgatnak című film Hannibal Lecterjét, az életéről szól a Texasi Láncfűrészes több feldolgozása is és több dalt szereztek Róla.
Az sors áldozata
Aileen Wournos hét férfit ölt meg. Az egyetlen és máig legismertebb Női sorozatgyilkos. Életét megfilmesítették A rém címmel. Melyben a főszerepet játszó Charlize Theron-t Oscar díjjal jutalmazták: A legjobb női főszerep jelölésben. A női sorozatgyilkosok legtöbbször olyan férfiakat ölnek, akiket már ismernek. Wuornos idegen férfiakat ölt meg egy pisztollyal. Élete borzalmasan kezdődött. 1956. február 29-én látta meg a napvilágot Aileen Carol Pittmanként. Apja egy pszichopata gyerekmolesztáló volt, aki 1969-ben felakasztotta magát egy börtönben. Anyja, Diane Wuornos, 15 évesen házasodott össze Pittmannel és két gyermeket szült neki. Aileen bátyja, Keith 1955-ben született. Aileen nagyon korán kezdte a nemi életet. 14 évesen teherbe esett, és egy fiúnak adott életet, akit 1971-ben adoptáltak. Ugyanebben az évben júliusban Britta Wuornos meghalt. Diane, Aileen anyja úgy hitte, hogy Lauri ölte meg. Aileent, akit barátai csak Leenek hívtak, kirúgták az iskolából, otthonát elhagyta és prostitúcióból tartotta fent magát. Nem sokkal később Keith meghalt torokrákban 21 évesen, Lauri pedig öngyilkos lett. Aileen Florida felé vette az irányt. Amikor 20 éves volt és éppen stoppolt, felvette őt egy 69 éves férfi, Lewis Fell. Szinte azonnal beleszeretett a lányba, majd 1976-ban össze is házasodtak. Ám Aileen túl vad és erőszakos volt, így a dolognak hamar vége szakadt. Ismét prostitúcióból és lopásokból tartotta fent magát. Többször próbált öngyilkos lenni. Amikor találkozott a 24 éves Tyria Moore-al 1986-ban a Daytona melegbárban, Aileen magányos és mérges volt, kész volt valami újra. Egy ideig minden csodás volt. Ty szerette őt és nem hagyta el. De hamarosan minden megváltozott. Richard Malloy, a középkorú férfi szerette a változatosságot, az italt, és a szexet. Sokszor napokra eltűnt és rendszeresen váltogatta lakhelyét is. Így amikor 1989. decemberében nem nyitotta ki üzletét, senki sem gondolt rosszra. December 13-án két fiatal fiú talált rá a holttestére. Három lövéssel ölték meg egy 22-es kaliberű fegyverrel. Nem találtak semmi nyomot, csak egy lehetséges gyanúsítottat, egy Chastity nevű embert. Miután kihallgatták rájöttek, hogy nem ő az, akit keresnek. Még hat ugyanilyen eset követte egymást mire eljutottak Aileen-hez. Semmit sem tagadott, viszont azt állította, hogy akiket megölt azok meg akarták erőszakolni. 1992. január 22.-én a bíróság meghozta a döntést: Bűnös. Az ítélet: Halál. Többet töltött halálsoron, mint bárki más előtte és azóta is. 2002. október 9.-én Szerdán 09:47-kor végezték ki méreginjekcióval. Az utolsó szó jogán a következőket mondta: „Volt egy életem… ezt most fel akarom adni, mert gyilkoltam, megérdemlem a halált.” Aileen végig bűnösnek valotta magát és azt nyilatkozta, hogy megbánta tettét és önvédelemből ölt. A börtönévei alatt azonban annyira meghurcolták, hogy már vágyta a halált. Ezért visszavonta a vallomását és arra változtatta, hogy élvezetből oltotta ki mások életét. Azt remélte ezzel előrébb hozzák a kivégzését és a meghurcoltatása végre véget ér. Aileen Wuornos kivégzése előtt pár percel rövid interjút adott: Akit érdekel.
Ember csak, ki legbelül árva
