Teleki Tibor Ákos - Instant élet című verse...  

  Fény, kép...   Hinni akartam abban, amit érzek, Hinni, hogy azt látom, amit nézek. Hinni, hogy e sorokat mindenki érti, Törékeny nő, vagy töretlen férfi.   Kezemben tartok egy színes képet, Én sohasem láttam ennyire szépet. Sohasem hittem, hogy létezhet erő, Minek…

Már akkora az undor, hogy innen menni kell, De akárhogy fintorogsz, mégis csak enni kell.   Széljegyzet: Tegnap délután (vagyis inkább kora este) olyat láttam az egyik kereskedelmi csatorna műsorában, amit még a legnagyobb ismeretterjesztő és tudományos csatorna sem szokott…

  Egy pillantás csupán, míg új hajnal ébred, Így lesz, ha kéred…   Akik ismernek, azoknak nem kell, hogy magyarázzam ezt az igencsak nagyképűnek ható címet. Sosem jelentenék ki ilyesmit magamra. Némi önirónia azonban írattathat ki velem még ilyet is. Most is ez…

- Ü Z E N E T -

Prológus: Megint itt ülök, mert megint vannak bennem kikívánkozó gondolatok. Mostanában nem írok valami pontosan. Több alkalommal is előfordult, hogy bizonyos bejegyzéseimet vagy bizonyos bejegyzéseim bizonyos fejezeteit letöröltem, esetleg újraírtam, átfogalmaztam. Az esetek…

Azt hiszem, lassan 1 hónapja nem írtam. Se naplót, se verset, semmit. Sőt, verset már magam sem tudom mikor írtam. Az óra hajnali 3 óra 17 percet mutat. Aludnom kéne, de nem tudok. Nem, csak simán most nem, napok óta nem. Azt hiszem, olyan 1 hónapja megy ez így. Teljesen mindegy mikor…